Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mintha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette
S jött az ősz esős vad iramban
Tájat százszínűre festve
Mintha sietett volna
Egy évszakváltó találkozóra
S nincs már dal, sem madár szólam
Madaraink messze szálltak
Messze földre útra keltek, napsütésre vágytak
Búcsút intve e szomorú, esős tájnak
Most néma csend van
Tücsök hegedűjében is elszakadt a húr
Ablakomon esőcsepp koppan
Felhő s a szomorú magány az úr!
Szívemet kabátommal takargatom
Ne fájjon ez az elmúlás, az ősz oly nagyon
Csendben megyek, ahogy elsuhant a nyár
Nem búcsúzok, mert búcsúzni fáj
Elmegyek, ahogy lehull a levél
Letépi ágról az őszi eső, s elfújja a szél
Búcsú nélkül, s emlék volt, hogy szerettél
Mosonmagyaróvár, 2014. szeptember 12.
