(Mezei István költőre emlékezve)

Szomorúan hajtom fejem
Egy igaz ember emléke előtt
Tudására, emberségére emlékezem
Mióta megismertem őt

Sok tudást, nagy szívet adott neked Isten
Mivel te jól sáfárkodtál
Jó lelket is adott hozzá
Verseidben üzenetként megosztottál

Szeretted a természetet
Mindig megérintett
Munkád sem sajnáltad tőle
Ezt mutatta virágos kerted

Pipázással ütötted el a zord időt
Ilyenkor versíró gondolatod jött
Szeretted a Balatont, partján sokat jártál
Hallgattad a nádirigót, hattyúkat csodáltál

Mindig jóra tanítottad diákjaid
Mit sokan irigyeltek
Verseid nekünk, embereknek üzentek
Virágzó kertedben a madarak is ünnepeltek

Kegyetlen az élet
Mindig a jókat üldözi el
Ostorcsapásokkal hajtja
Szívfájdalmakat csak ők tűrik el!

Nyugodj hát békében már
Ha Isten így akarta, elmenj
De a barát szomorúan enged el
Aki ismert, emberséged nem feledi el.

Mosonmagyaróvár, 2023. április 2.