Éjjel nem kísért lidérces rémálom,
a postás nem dob be sárga csekkeket,
az eladó a boltban köszön, nevet,
szemüvegem a helyén megtalálom.

Télen is ér napfény és nem csak nyáron,
eszembe jutnak elfelejtett nevek,
és az elbutító tévézés helyett
bőröd csodálom, mely hófehér vászon.

Felaprítottam a napi tüzelőt,
mindent elvégzek még estebéd előtt,
nem szúr a térdem, nem sajog a vállam.

Majd kinyílik nekem egy vastag regény,
bár nem megy már minden lazán, könnyedén,
de nincs a földön boldogabb énnálam.

2014. 01. 05.