"Akkor vagyok igazán boldog mikor táncolhatok. Nem érdekel, hogy más mit gondol, vagy mit lát, amikor rám néz tánc közben. Ilyenkor megszűnik az egész világ, az élet összes gondja ritmuson kívülre vándorol, és csak önmagam vagyok.

Amikor táncosokat nézek, azt látom, hogy olyan szabadok, mintha repülnének, egyszerűen eltűnik a testük, és csak a zene ritmusa ringatja, hajlítja, dönti őket... én is ilyennek érzem magam.

A lelkem súlytalanul áramlik a zenén keresztül, és megszületik a zenéből az igazi énem. Úgy vélem, ezt a szabadságot bárki megtapasztalhatja, még akkor is, ha nem tud táncolni. A tánchoz nem tudás, hanem elengedés és bátorság kell. Bátorság sem másokhoz kell. Bátorság kell megismerni magunkat. Mert abban a magányos őrületben, amikor a tested a zenére mozdul... megismered lelked mélységeit, szépségeit.

A tánc, bensőséges őszinte kapcsolat önmagunkkal." (Tóth Éva)