Szemem előtt egy csillag zuhant mélybe,
átadva önmagát csendesen...
Miért pont ő? Miért pont most? – nem kérdte,
csak elindult honvágytól részegen.

Leszakadt végre a kijelölt szögről
hol idáig függött a bársonyon,
szárnyaszegett szentjánosbogárként,
megbéklyózva a korlátokon.

Eljött az idő! A szeg engedett,
s ő felszabadulva a mélybe repült,
zuhanás közben nem  nézett hátra,
börtöne végleg a múltba merült.

Mi hát az élet s mi a halál? -
feltárult számára hirtelen.
Rám ragyogott még utoljára,
s egy könnycseppbe zárta a végtelen...

Örömkönny lett ez, már értettem őt.
A szabadság vágya benne hevült - 
Csak látszólag tűnt el a szemem elől,
mert nem zuhant ő, hanem hazarepült!

2021. november 2.