Szívemet melegíti a tavaszi nap,
a természet virágzik, új erőre kap,
kinyílnak a virágok és az ablakok,
nap szárítja fel a hajnali harmatot.

Kis kertemből magas hegyekre rálátok,
gyémántként szikrázó fényeket csodálok,
fenn a csúcsot tél ködmöne még takarja,
az örök fagy félelmetes, szép lovagja.

Néha meglebbenti hideg takaróját,
hangosan tudtunkra adja vallomását,
ki viseli a koronát, megmutatja,
hófehér labdáját nekünk legurítja.

A tavaszi virágok lent bólogatnak,
illatoznak, puha szirmot bontogatnak,
mosolyogva néznek fel a magas hegyre,
hiába Tél úr, ez a tavasz ideje!