Vasárnap templomba menet,
Hótakaró mindent fedett.
A sok fán füvön bokorban,
Hópelyhek ültek csillogva.
Napsugár fényes és langyos,
Amíg a szertartás tartott,
Az ég oly enyheséget ont,
A templomban hűvösebb volt.
Napsugár ragyog misénkre.
De a templomból kilépve,
Hópelyheknek semmi nyoma,
Mintha nem is lettek volna.
Reggel mire felébredtem,
Több centis hó van mindenen.
Telt az idő, mire dél lett,
A föld újra feketéllett.
Kertem nézem, örömömre,
Virít a sárga körmöcske.
Még az úttest is felszáradt,
Játszik a tél februárral.
2018.02.19.