Az ezüst némaság

Az égbolt vásznán szürke álom pihen,
s a tájra fehér leplet terít az éj,
a jég a patak szívén, mint üveglakat,
s az erdő csendtemplomában megáll a szél.

A tél ékszerei

Zúzmara a fákon, mint csipkeverő ujja,
mely gyémántruhát sző a puszta ágra,
a fagy a földön szikrázó páncél,
s a hó a világ puha, fehér imája.

A természet álma

A tél egy őszhajú, békés vándor,
ki hűvös palástjával takarja a földet,
az erdő most alvó, jeges birodalom,
hol majd tavasz titkos levele hoz zöldet.

TM