Hajnal pírja hasad
Fákon látom csupasz ágakat
Öreg fámon egy levél sem ül
Holló károg fa ágára települ

Károgja kár,jön a hó,űzi tova
Száll a komor felhők sora
Kergeti őket a szél ostora
Tisztul az ég,felragyog a nap sugara

Ablakomat már nem zörgeti a szél
Elcsendesedett,más tájra kél
Gyönyörködök a tüzes napkorongján
Tél van,vagy tavasz jön tán?

Januárban kicsalja a kuksoló virágot
Itt-ott nyíló hóvirágot látok
Villám cikázott, s valahol lecsapott
Tegnap,s dörrent az ég nagyot

Természet vad táncát járja
Az ember vesztét látja
Kicsalja télen a rügyet a fán
S játszik a szél a furulyán

Majd heves hóvihar söpör
Mint lelkekben a zivatar
Elcsendesedik,ha a szeretet
Öleli át karjaival

Várom a tavaszt,de ne ideje korán
Had szunnyadjon a föld
Hótakaróval borítván
S aludja álmát kikeleti tavaszt várván.

2O15.O1.14.Mosonmagyaróvár