fáradt a természet, már rég pihenni vágy
ég felé nyújtják kopasz karjukat a fák
álmuk a hótakaró, puha, pihi ágy, 
jeges ágaikat hópelyhek takarják

csend borul már a tájra, nyugovóra tér
zöld ligetről, napról álmodik az erdő
még morran egyet a kis tavon a friss dér
s megkordul a zugokban sok éhes bendő

a táj nyugodt, talán már az ág sem rezdül
csókot hint a földre a téli napsugár
simogat és biztat, várj, míg újra zsendül
az élet, s végre itt lesz az éltető nyár 

2022. május 14.

Kép. Kecső Irén: Befagyott c. festménye