visszavonultam... 
a magány átszőtte álmaim
visszavonultan
élem sötét, téli napjaim

csend körülöttem...
csak szú perceg az öreg fában
sokat bűnhődtem
vétkeim mocskos tudatában

elfogyni látszom...
a remény is szép lassan elhagy
napfényre vágyom
lágy, tavaszi szellő, mondd, hol vagy?

életre kelnék...
visszatérne hozzám a napfény
boldog lehetnék
de még marad a csalfa remény

most csak álmodom
a tél rám terítette csendjét
vágyam elnyomom
s hallgatom a tél zord zenéjét

2024. február 1.