Tombol a tél, fákon, ágon
Hó takaró ül a tájon
Ereszen a hosszú jégcsap
Folyó, tó mind befagy

Szomorú a lélek, s fájó
Szeretet is múlik vele?
Mint a tél fagyos kedve
Nincs szív, ami melengetne?

Fordulj medve , ne aludjál!
Barlangodban ne ásítozzál!
Kisüt meglásd a nap nemsokára!
Morgó kedved megváltja.

Brumm-brumm medve cammogjál!
Jön a tavasz,ne bánkódjál!
Fagyos szíved felenged majd!
Ha jobban érzed magad!

Remény újra visszatérhet!
Lesz nap, ragyogás, jó kedved!
Átölel a szeretet
Ha a napsugár is feléd nevet!

Ha barlangod most bezárod
Jégcsap ül a szívedre!
Ne légy hát reményt vesztve!
Minden jó lesz meglátod!
Csak a barlangodból ki gyere!

2017.01.31.Mosonmagyaróvár