Ablak előtt rózsabokor,
szundít a téli alkonyon.
Ágán néhány száradt levél,
zörög, táncol, fújja a szél.

De lám, egyik ága hegyén,
ez egy csodával is felér,
ott virít egy szép rózsaszál,
nem zavarja jeges magány.

Mint lámpácska, szürke ködön
halványsárgán áttündököl.
Szirmain hópihe pihen,
átöleli pelyheivel,
puha álmot sző szirmára,
és a téli virágzásra.