Zsibongnak a madarak
az alvó bokrok alatt.
Búcsúzik tőlük a tél,
lába nagy tócsába ér.
Jeges könnye felolvadt,
vándorbotja elkorhadt.
Szomorúan bandukol,
a göröngyös földúton.
A tisztáson hóvirág,
jókedvűen rákiált,
szedd a lábad, menj innen,
tavaszt hirdetek éppen.
Nincs itt helye, megy tovább,
hallja madarak dalát,
azt éneklik kis cinkék
harsogva, hogy NYITNIKÉK!