Mint a kikelettől megszédült, vén mamlasz,
kinek tollába tündér verset kotyvaszt,
ne hidd el te se, ha nőkről rosszat hallasz,
hazudik, irigy az őszből maradt haraszt,
egy cseppnyi reménység még mellettük maraszt,
bár testem tusáktól tépett, gyűrött atlasz,
de az öregség nem csupán nyűg és ballaszt,
az idő számon kér, a sors rideg, ravasz,
még feszül az íj és nincs elhúzva a ravasz,
nők csókja a halál sebe ellen tapasz,
mindig mást mondanak és mégis ugyanazt,
hogy elkerüljön bánat, keserű panasz,
kedves szavuk éltet és íratlan malaszt,  

Ajánlás

Hercegem
A sok nyavalya már bizony meg-megaláz,
de jobb ha öregen is emészt még a láz,
mert a késői szerelem őriz, vigyáz,
hogy ne legyünk maholnap csak kiszáradt váz,
ne kísértsen bennünket a halál és gyász,
a sírunkig kísérjen a szerelem a nász.

2014. 02 12.