Hallod-e csodálatos énekét?
Benne van a szerelem, a lét...
Hallod-e gyönyörű hangját,
Énekel, senki nem énekelt így.

Hallod-e torkának zenéjét,
Ünnepel az élet, az ég...
Énekelj Te tövismadárka!
Hisz olyan rövid ez a lét...

Rózsatövis szíved által járja,
Énekeld csak szíved szeretetét.

Vagy mégse!
Hangod ne hallja e csúf világ!
Tiszta szíved szeretetére nem vágy!
Belehalsz, ha szíved mutatod!
Vigyázz, csalfa szeretetért élted adod!

Ne énekelj tövismadárka!
Kinek éneked szól, hangod nem hallja!
Élj tovább, csendben, némán,
Örömöd, éneked ne hallja senki.
Veszély leselkedik Rád!
Ne akarj életeddel fizetni!

De tudom, Te mégis énekelsz!
Tudom, Te akkor is dalra kelsz...
Ha tövis átszúrja is szíved,
Mert szeretet, boldogság
Nélkül élni nem lehet!
Így, csak szóljon hát
Egyetlen és utolsó éneked.

Mosonmagyaróvár, 2011. január 29.

TM