Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Túl könnyeken és mosolyon

Mezei István
Mezei István képe

 

Hétköznapi ballada Édesanyámhoz

 

Őröl még az emlékmalom                   
Takarítás volt szombaton                                            
Színdarab a néprádión                                       
Anyám keze a vasalón
Túl könnyeken és bánaton                   
Nevettünk is a Kaboson                                         
Nézegettem madarakat                         
Amint a hím épp fészket rak
Gyorsan letelt óra és nap
Az életünk egy pillanat
Mindig akadt rá alkalom
Hogy énhozzám szépen szóljon
Hétköznapon ünnepnapon
Elmerengjünk színdarabon
Folyton ment a néprádión 
Hol van az én Aase- anyóm               
Csodáltam a madarakat                      
Az életük milyen szabad                     
Egyik elszáll másik marad               
A gyermekkor egy pillanat
Itt-ott akad még pár rokon
Túl könnyeken és bánaton 
Közöny-vonás az arcokon                
Kinél vehetném is zokon                  
Hogy bennem ég csak fájdalom
Hétköznapon ünnepnapon               
Emléke csak nekem maradt
Irigylem a madarakat
Nincsen bennük halál-tudat               
A hím még mindig fészkeket rak 
Idegen szél kis falumon
Senki sem ül kinn a padon
Szűk szobámon nehéz plafon
Én még mindig rádiózom                                   
Anyák napján szép tavaszon
Felejtsem el zordon sorsom
Lehet ismét mosoly fakad                                 
Szívem tárom ablakomat
Az ifjúság hogy elszaladt
A létünk csak egy pillanat
Ketten ülünk üres padon
Kezem fogja kezét fogom
Nem kellett a pénz hatalom
Kértem Tőle még maradjon
Röstellem is magam nagyo
Hagyom hogy a könnyem folyjon
Velem sírnak a madarak
Mert a szívem majd megszakad
Zokognak a betűk szavak
Ő elment a semmi maradt
Jött a halál lovas- szánon
Hozzánk tartott hét-határ
Orvos is volt mindjárt három
Még egy utolsó karácsony
A koporsón sötét bárson
Nem láttam a madarakat
Elpusztult ki itthon maradt
Befagytak a folyók tavak
Megdermedt a könny-patak
Mosolyon és bánaton túl
Édesanyám visszasírom
Majd a végén minden némul
Közelében lesz a sírom.

Rovatok: 
Vers