Itt tengetem most napjaim a Földön:
az „élet” nevű büntetésem töltöm.
Mit követtem el a szellemvilágban?
Hát ott sem minden teremtmény hibátlan –
nem hittem a tant: angyalpapok szavát,
a túlvilágról ide ők dobtak át.
Nem lelem helyem, itt olyan idegen –
az álom repül, a való idelenn,
az idő múlik, mindennek súlya van,
úgy születik az élet: már búja van.
Mennyi ármány, bűn, s mily kevés szeretet,
tengernyi kérdés, morzsányi felelet.
Mindenért pénz jár, s a pénz maga semmi –
örök kétely: lenni, vagy nem lenni?
A test testből él, más véréből a vér,
egy lény csak akkor él tovább, hogyha fél:
haláltól retteg a véges életért,
s nem tud róla majd, ha véget ért…
Törvények fogja itt minden szabadság,
álomban is köt szövevényes rabság.
A hűség teher, a csókért hála jár,
a becsület füst, remélni kártyavár.
Rejtőző isten országát elérni
vak vágyon, aki képzetes mennybéli?
Ne siess ember, ne add olyan könnyen –
tudom mi van ott – hiszen onnan jöttem…

        2018.04.25.  Csorba Tibor