Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Tükörkép

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

A Mecsek lankái között
Kis szobában, ahol felnőttél
Oda mindig visszavágytál, visszatértél
Nem homályosított és vakított el soha
Pécs és Budapest csillogása
A profithajkurászók stresszes, az „urak” kevély,
de végtelen üres világa.

Az ablakodból a pókhálót lehalászva
Gyémánt lelkű, drága anyukádhoz
közel kékszakállként merengve
A rohanó időt lelassítva, visszarévedve
Néha, ha nehezen is, de beszélgetve
Egy csepp könny szökik bús tekintetedbe.

Eltávozott apádat 25 éve hiába várva, hiába remélve
Mi maradhat még neked…
Gondolatokba mélyedve, új utakat keresve
A visszahozhatatlant sosem elengedve
Mindig csak remélve, reménykedve
Hideg temetőkben feltöltődve
Sóhajok közt az elmúlt időket kutatva, keresve.

Merj időnként, megállni, megpihenni
A tömeget folyton nem követni
Szokásokat, skatulyákat felrúgni, elfeledni
Pénzt, szerelmeket mohón, folyton nem kergetni
Ezáltal mindenféle bajokba keveredni!

Immáron elillanó ifjúságod
Gondolatban megpróbálod nyújtani, újraélni
De a tükörben önmagad megpillantva
Talán nem is ismersz régi önmagadra.

Valódi és vélt szerelmeid ősi ablakába
Még mindig feltekintesz arra járva
Megszólítani őket sosem merted
Így már meglátni árnyékukat sincs esélyed
Ne is reméld már, ne is keresd őket…

Végtelen küzdelmeid során
Mindent kiharcolva és kicsikarva
Mit apró gyermekként egykor megálmodtál
Megmásztad ugyan a rideg bércek csúcsát
De oda már csak egyedül juthattál.

Ha a pillanatokat sorra elhibázod
És a küszöbön átlépni sosem mersz, visszatáncolsz
Hiába várod vágyaid epedve
Azok csupán fél-emlékek lesznek elenyészve.

Nem attól leszel kiteljesedve
Ha egy helyett – ezer virágot leszakítasz dideregve
Hanem ha egyszer meglelted és bevállalod
Azt a drága kis csillagocskád
Kit neked szánt a végtelen térben
Itt és most az elillanó időben
A sorsod a lehetőségek tengerében.

Ha néha mégis felpillantasz a régi ablakokba
Ne érezz elszalasztott álmokat már
Haladj bátran tovább, menj előre
Tekinteted úgyis őrzi végleg
A láthatatlan kis fájdalom ritmusát.

Valódi értékeket csak azokban találhatsz
Kik valóban közel álltak hozzád, kitartottak
És hidd el te is megtalálod
Kit régen keresel, de lassan feladtad már…
Ne feledd könnyeidtől elhomályosultan
Hogy lásd meg a közeli csillag fényét
És ha megvan, őrizd meg mindhalálig.

Most még nem késő – imádd szeresd
Hiszen ha végleg eliramlott már az életed
Akkor te is csupán emlék leszel már, ami halványodik…

(Komló Városi Könyvtár, 2014. április 30.)

Rovatok: 
Vers