A Föld belsejében, ahol a tündér és az óriás, mint őrző ottmaradt, hatalmas átalakulási folyamatok vették kezdetüket.
A föld anyja, miután a felszínről visszahívta teremtményeit, kiosztotta az új feladatokat. A két őrző pedig vigyázta, hogy zavartalanul történjen minden. Elkezdték teremteni az új világot odalent, amit úgy elrejtettek, hogy a Föld lakói semmilyen eszközzel ne találjanak rá. Ebben a világban a kristályok adtak annyi fényt, hogy ne legyenek sötétségben. Olyan alagútrendszert hoztak létre, amiben kristályvizek csobogtak. Ami által a Föld belseje is elkezdett virágozni.
Miközben odalent komoly munkálatok folytak, addig a felszínen lassan kezdett kiszáradni minden. A tündér és az óriás pedig erőn felül védelmezték a lenti világot.
Egyszer csak megjelent Tünde, és az a nyakék mindent beragyogott, amit a Föld anyja adott neki ajándékba. A tündér és az óriás nagyon örült, hiszen azt hitték, hogy már soha többé nem láthatják barátjukat. Tündét ők is alig ismerték fel, de elég volt a szemébe nézni, hogy tudják, ő az.
A nyakék fénye által olyan élővilág is született, amit még senki nem ismert a Föld anyján és Tündén kívül. Teljesen újjávarázsolódott minden. Mintha az égbolt és a Föld egy és ugyanaz lett volna, csak kicsit más formában. A kisebb kristályok pedig, mint a csillagok, úgy ragyogtak a kristályvizek tükröződésében. Tündének a Föld anyja nagyon megköszönte a segítséget, és adott neki egy gyűrűt. Hisz a nyakék mágiáját bölcsen használta fel.
- Mi hozott erre Tünde? - kérdezte tőle. - Hiszen neked nagyon sok dolgod van mindenfelé.
- A barátaimra mindig van időm, a szívem hozott most is ide. - válaszolta Tünde.
A tündért és az óriást, mint régen, most is megölelte.
- Sajnos mennem kell - súgta halkan, és ahogy lenni szokott, hirtelen eltűnt.
A Föld belsejében pedig olyan élet kezdődött, aminek dobbanásaiból megszületett egy új csillagrendszer.
A két őrző pedig továbbra is tette a dolgát a többi teremtménnyel együtt, hiszen még nekik is sok dolguk volt.
TM