Ahogy alakult a Föld mélységégében elrejtett új világ, az új teremtmények egyike olyanná vált, mint a Hold, egy másik pedig, mint a Nap.
     Bármikor képesek voltak olyan hatalmas szárnyakat növeszteni, hogy azok alatt mindenki elfért. A Nap melege nem égetett, és a Holddal mindig egyszerre világítottak abban a csillagrendszerben, ami ott a dobbanásokból született.
     A tündér és az óriás pedig növekedni kezdett, és ahogy ők növekedtek, úgy tágult az odalenti tér is. Az alagutak előtt, amiben a kristályvizek csordogáltak, egy vízesés csobogott, de nem akármilyen vízesés, ez átjáró is volt egyben, amit csak ő használhatott. Egy olyan univerzumot takart, amiben a hozzá hasonló hatalmas lényekkel találkozott. Azokon a találkozásokon, útmutatást adott azoknak, akik az új csillagrendszerben fognak teljesen újjászületni. Hiszen akármilyen hatalmasok is voltak, ennek megvoltak a hatásfokai, hiszen nagyon nem volt mindegy. miként történik ez. Ilyenkor mindenki jobban figyelt mindenre. Hiszen a felelősség erre a kis időre sokkal nagyobb lett. 
     Addig míg távol volt, a Hold és a Nap segített a tündérnek és az óriásnak az őrzői feladatok ellátásában. 
     Közben egy harmadik teremtmény is átalakult, igazi csillaggá vált, nyolc ágával olyan világosságot adott, ami már mindent, de mindent beragyogott abban az új világban, és a kristályok fényével együtt csodálatos szivárvány született a semmiből. A tündér és az óriás is csak ámult, akár a Földnek anyja, mikor visszatért. Nem is gondolta volna, hogy távollétében ilyen varázslatos dolgok történnek. Nagyon büszke volt mindenkire, és mindenki kapott tőle egy kürtöt ajándékba. Csak annyit tett hozzá, vigyázzanak rá. 
     A tündér és az óriás pedig még kapott maga mellé egy ezüst szőrű kutyát.

TM