Alighogy átadta a Földnek anyja az ajándékokat, mocorogni kezdett a lábuk alatt a Föld, és egy hatalmas fa kezdett terebélyesedni a fejük felett. Erre még nem számítottak, hiszen ez a fa korábban nőtt ki, mint kellett volna. A csupa szív tér, amit létrehoztak, az nagyon is életre hívott mindent, de mindent, amit szerettek. Annak a fának arany és ezüst lombja volt, és mindenkit az ágaira vett, hogy dobbanásuk összeérjen. 
     A tündér és az óriás került a legmagasabbra, megfújta mindenki a kürtöt, és egy csodálatos madárvilág vette őket körül. Majd miután újra lent voltak, körbetáncolták, és a fa elkezdett virágozni. Csodálatos volt, hiszen minden virága más színű volt, és valami furcsa ragyogás vette körül.
     A tündér és az óriás pedig odalépett a fához, és megsimogatta, amitől az olyan illatot árasztott, amihez semmi nem fogható. 
     - Mennyi csoda van bennetek - mondta nekik a Földnek anyja, és ő is úgy kezdte árasztani fényét, mint még eddig soha. 
      Újabb és újabb csillagok születtek ott, és az az elrejtett világ lassan elkezdte bevilágítani a Föld szívét, és az a csillagrendszer, ami ott született, lassan kezdett a föld felszínén is látszani.
     Ekkor a Földnek anyja kibontotta a Tündétől kapott ajándékot, ami egy csillagtérkép volt, amiben már az az újjászületett Föld élt az új csillagrendszerével, amiről mindig is álmodott. Majd ez a térkép szárnyakat bontott, és egy olyan sárkánnyá változott, aminek gyémántból voltak a pikkelyei, és az új teremtés fáját, ami ott született, ő vigyázta, hogy senki, de senki ne férjen hozzá.

TM