Nem, az nem lehet, hogy ne érje fény lelkemet!
Az nem lehet, hogy szívembe ne gyűjtsek apró, de csillogó gyöngyöket.
Az nem lehet, hogy ajkam ne érje forró, vad szenvedély,
Az nem lehet, hogy csak üljek, s hallgassak én.

Az nem lehet, hogy a fájdalom tépje szét lelkemet,
Hogy álmaimban se aludjak eleget,
Az nem lehet, hogy ne törjön le egyetlen kis darab,
Hogy az élet kenyeréből nekem ne jusson jóízű egy falat.

Az nem lehet, hogy boldogság nélkül teljenek a percek,
Hogy széttörjön bennem mindaz, amiben eddig hittem!
Az nem lehet, hogy nincs erő, s oly vaskos akarat,
Mely engem egy pillanatra is, de szentül élni hagy.

Az nem lehet, hogy untalan utakon lépkedjen lábam,
Hogy amerre járok, csak a szél fújjon utánam.
Az nem lehet, hogy csak ennyi ez az élet,
Hogy megszülettem, de élni én csak másokért éltem.

Legyen hát áldott ez az óra,
S legyen hát imádság benne ez a nóta,
Mert, ha rosszat tettem, jaj, jaj, százszor megfizettem érte,
Adjon végre az Ég nékem tündöklő, tiszta fényt az életembe.

Budapest, 2023. június 28.