Miközben Tünde és a manó gyakorolták a teremtés csínját-bínját, addig a többiek igyekeztek minél jobban elsajátítani azt, amit folyamatosan tanítottak nekik. Nem volt egyszerű ez sem, de mindenki a saját maga tempójában szépen haladt. Igazából ők is megteremtették maguknak az útjukat, csak valami még hiányzott hozzá.
     Vagy épp valaki.
     De az a teremtésük másról szólt, de megtanulták ők is, hogy minden mindennel összefügg, és szerették volna Tündével és a manóval is megosztani azt, amire önmaguk által jöttek rá, hiszen az összeadott tudásukból mindig valami jó növekedett ki.
     Alighogy ezt felismerték, ők is ott voltak, ahol Tünde és a manó.
    Nézték ők is azokat a kriksz-krakszokat, de nem értették. Igazán, akkor még nem is akarták érteni, hiszen meglátták őket, a legjobb barátaikat, amint épp befejeztek egy általuk teremtett kis dimenziót.
    - Még most az elején vagyunk. - mondták nekik.
    Ők meg csak ámultak, amikor meglátták az arany-ezüst bolygórendszer alapjait.
    - Ez hihetetlen! - mondták, szinte egyszerre.
    Tünde nagyon meglepődött, hisz most ott voltak a szülei, akiket már nagyon régen látott.
    - Ti is eljöttek ide utánam? - és könnybe lábadt a szeme.
    - Igen, válaszolták -, hisz azt az üzenet kaptuk, hogy búcsúzni készülsz.
    - Hova mész Tünde? - kérdezték a többiek.
    - Sehová, és mégis mindenhová - válaszolta nekik.
    Nem értették, miről beszél, senki sem értette, csak a manó és a mágusok.
    - Sikerült a teremtésem, az alapjait manó segítségével leraktam, de innentől kezdve nektek kell majd befejezni, ha akarjátok.
    - Miért? - kérdezték tőle,
    - Mert még mielőtt idejöttem, meghoztam egy döntést, és itt azt valóra válthatom, és akkor elmesélte nekik azokat a tapasztalatokat, amiket eddig ők nem tudtak.
    Mindenki nagyon meglepődött és szorosan magukhoz ölelték őt.
    - Tudjátok, úgy döntöttem, egybeolvadok itt mindennel, hogy többé senkivel ne fordulhasson elő az, ami velem történt. - mondta Tünde, és lassan olyanná vált, mint azok a kriksz-kraszkok, és az egész testét beborítva világítottak, ezúttal már rajta keresztül is, és ezzel az egybeolvadással egy teljesen új teremtés vette kezdetét.
    Ki tudja, látni lehet-e még valaha, hisz most egészen más volt minden. Most nem csak úgy eltűnt.
    Mivel nagyon szerették és ismerték Tündét, a barátai befejezték azt a teremtést, amit elkezdett, és tettek bele egy meglepetést, ami szintén része lett a határtalanságnak és azon túl is, utána pedig ők is elkezdtek valami újat alkotni, valami újat teremteni, olyat, amire csak ők voltak képesek.
    Együtt.

Vége

TM