A káosz mögött igenis rend van.
A szenvedés mögött is értelem.
A lüktető, égető lélekpokolban
Rózsát bont lassan a Végtelen.

Fájdalomrózsád a parázsra hull,
Bársonyként simítja talpadat,
És ahogy elindulsz váratlanul,
Új erő rajzolja arcodat.

Erő lesz abban, ahogyan nézel.
Erő lesz abban, ahogyan szólsz.
Kevesebb szerep, kevesebb kényszer.
Életre ébredsz a romok alól.
 
Ha szétnézel, látod, ez mind te vagy,
A felperzselt föld, a rózsa, a láng.
Belőled indul a tapasztalat,
Mi egyszerre szent és húsodba vág.

A fent és a lent, a kint és a bent
Változó irányok nézőpont szerint,
Érdekes történet, se több, se kevesebb,
hogy ki voltál, ki vagy, s ki leszel megint.

Ha rád nézek, tudom. A szemedben ég.
Hallgatag szárnyalsz, éji madár.
Te is égtél a tűzben a lét peremén.
Kettőnk közt mostantól nincsen határ.

2026. május 12.