Forró szereteted
Szeretteid égeti meg
Mások kínok közt
Szülik meg verseiket
Veled pedig repül
Száll a képzelet!
Nem merek veled szárnyra kapni
„Tűzmadárként” szárnyra kelni
Úgy is én fogok lemaradni
Kis szárnycsattogásom
Hallani nem lehet!
Ódád száll fel az égbe
Isten trónusa elébe!
Védje meg a magyar hazát
Földjét és minden fiát!
Verselgetsz Vörösmarty Mihállyal
Húzatod a „Vén Cigánnyal”
Az útolsóval -
Bánatunkat eldalolod
Mindenkire van gondod
Beszélgetsz József Attilával
Mije fáj a világnak?
Mit látsz te a Dunánál?
Milyen sok az európai?
„Tűzmadárként” száll a lelked
Istenben van minden hited
Utat mutatsz végre nekünk
Van még remény, ha még hiszünk!
Mosonmagyaróvár.2OO9.
/„Rendületlen hittel” című verseskötetemből.2OO9./
