Életem horgony öböl iszapjában,
Rejtett homályból nem menekülhetek,
Hajóm kiútja innen láthatatlan,
Rosszul rögzültek a régi emlékek
Selymében élek belegabalyodva,
Csikorog szívem, vasmacska magányom
A szabad áramlást, szeleket várja
Hiába, veszteglek e zord zátonyon.
Diófa vagyok, termését hullató
Lélekben, vagy avar, feléd zizegő,
Ágakon csillogó hűs hótakaró,
Vetésen hullámzó, tavaszi szellő.
Ott vagyok a tükrödnek hátoldalán,
Füstszínű ablakok, üvegek mögött,
Arcodat nézem életem alkonyán,
Te nem látsz, de én benned gyönyörködök.
Feléd nyúlok, kezem a semmibe vész,
Álmomban születtél mély éjjek alatt,
Nem találhatsz rám, elsuhansz, tovább lépsz,
Fordulj felém, elvesztettem magamat.

2016. 09. 14.