Egy munkahelyi rendezvényen találkoztunk.

Kollégákkal  kimentünk  a  Vasas  pályára foci meccset nézni...meg persze a mieinknek drukkolni. Barátságos mérkőzés volt, de mert a Vasasból Göröcs János is játszott,...muszáj volt ott lenni....egy ilyen nagy nevű futballista!  Nem rajongok a fociért, de mentem... A meccs után , munkahelyem a focistáknak ünnepi vacsorát adott . Kis társaságomhoz a vacsora után odajött egy fiatalember, a mellettem ülőhöz szólt: -  Álljál már fel innen barátocskám!
- Jó -jó..de miért ?
- Mert mostantól fogva én ülök itt!
És, valóban ráült a szoknyám szélére...többé el sem tudott menni. Még aznap éjszaka találkoztunk! Félve  mentem az elő randevúra...ott lesz -e ?
Ott volt.  Ittunk valamit egy  presszóban, majd azt mondta , most elvisz a szüleihez, mert neki nincs fix időpontja, amikor szabad lesz.  Ha megbeszéljük, hogy találkozunk az utcán, vagy presszóban,  nem várhatok rá!  Kedves barátságos emberek a szülők, főleg  Papika! Azonnal a kislányának szólított. Papika sajnos nagyon hamar elment! Házasságkötésünkkel kivártuk a gyászévet.
     A menyasszonyi ruhában olyan gyönyörűséges voltam, mint  édesanyám, akiért apám bolondult hajdanán ...és mit mondott ő ?  Ha látom magamat a szemedben, megőrülök érted! Érted?  
     A  tenyerén hordott,  és bearanyozta az életem.. Olyan örömforrás volt a számomra, amilyennel sohasem találkoztam, és még csak elképzelni  sem tudtam, hogy van ilyen. Halovány asszony mellette nem lehettem, csak ragyogó, de mindenben!  
Egy beosztottja - amikor valamiért felhozta a lakásunkba - azt kérdezte:
- Nálatok mindig ilyen karácsonyi rend van?  
Ez a karácsonyi rend ,  végig elkísért, a vele megtett úton.  Istentől Ő volt a jutalmam negyven évre !

Motto:  Van, akinek elég csak egyszer besétálnia!...hogy lásd és tudd... mi dolgod van vele az életben.