E kormos versek születése tán kései
Korábban kellett volna sírni megírni
Fonnyad a virág mind lehulltak a lombok
Már gyanúsan nézem az elsápadt Napot
Mégsem hajlok meg a rút öregség előtt
Vár reám még jó pár bíztató délelőtt
Nem jutott öltönyre bírói talárra
Mégsem vagyok rabként magamba bezárva
Hála az ősznek mily szelíden költözött
Völgyeimbe lágy volt míg tombolt odafönt
Lassul a ritmus a gondolat fiatal
Tőlem vajon majd mikor mond búcsút a dal
Vállamban a köszvény bénító bilincsre
Kezemet ráteszem az ajtó kilincsre
Melegben is fázom  a testem didereg
Vad tűzlángokat fest a lobogó lélek
A telek fagyok előtt sem hajtok térdet
Bennem virág nyílik a gyümölcsök érnek
Kísért az elmúlás a halálfélelem
Cipőmet minden nap mégis kifényezem.

Nincs csodálatosabb egy öreg embernél
Rémíti borzadály ajkán mégis a kéj.

2019. 01. 26.