Bús vagy vidám legyen lelkem
vize alá hull peregve szememből,
bánattól ugyan úgy - de akkor is
ha szívem túl csordul örömtől.
Még meg sem ismertelek - de
máris búcsúznom kell tőled,
nem szerettem régen a zord telet
virágzó tavaszt töltöttem volna veled.
A valóság is csak úgy igazán teljes
ha felhők szabdalják a kék eget,
ősszel színesek a hulló falevelek
tél meg hozza a hideg szelet.
Ezt mind így együtt szeretem
a valóság már nem idegen nekem,
boldogság érzetét újra átélhetem
tán még eléred feléd nyújtott kezem.
Lehet kerekké teszed majd egyszer
az itt leírt szavakból a gondolatot,
talán nekem egyszerű volt leírni
a tömör fogalmakban a mondatot.
Szirének súgták fülembe mit írjak ide,
varázslatos énekük vitt a fellegekbe,
ez maradt csak meg az emlékembe,
hogy örök szerelmet oltottak szívembe.
írta:Varga István.Barcs.2015.02.19.
