„Talpra magyar!” – hangzott egykor dicsőn a szó,
S egy egész világon süvöltött végig az.
„Hí a haza!” – mert a harc magyarnak való.
Szabadság! S hogy mi az, oly kevés érti ma.

Egyként áradt akkor e nemzet, mint folyam,
S az ezernyi kar, egyként, egy kardot fogott.
Nem kérdezve miért, merre, meddig, hogyan?
Hiszen az ezer szív egy eszmét hordozott.

S hitték, talán az újkor dicső gyermekét
Az eszme képes lesz még lángra gyújtani.
S habár ők halottak, őseik szent nevét
Nem fogják becstelen a porba súlytani.

„Talpra magyar”! – hangzott az, értünk is, tudom…
S mi utódok hálával hajtjuk meg fejünk.
Egy nemzet sír, s büszkén könnye hull sírjukon…
De vér helyett, mi már csak könny-magot vetünk…

Rácz Endre ©
2017 03. 14. Szerep