Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virág-nyitogató méhek zümmögése,
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása,
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled!

Lelkemnek magasröptű szárnyalása,
Bíztató szavaidtól ihletet várja.
S ha nem vagy velem,
Árva, s nem nyílik szívem.
Nem látom a tavasz, nyár, ősz, tél
Ezernyi csodáját,
Nem hallom a madár boldog dalát,
Nem érzem a tavaszi szellő simogatását.

Beborul, komor lesz az ég,
Vad, zord felleget űz a szél.
Dörgő villámok cikáznak felettem,
Szivárvány színében sem gyönyörködik lelkem.
Szívem bús magányba szédül,
Nem látom a csillag hullását az égről.

De ha hallom kedves hangod,
A tavaszt a hideg tél után elhozod.
A madár is vígan zengi énekét,
Virág nyílik, virágos az erdő, a rét.
Lelkemben egy új dal muzsikál,
Egy dal, ami csakis feléd száll.
A boldogság ismét veled rám talál.

Mosonmagyaróvár, 2016.  február 2.