Szivárvány baldachin alatt
apró felhők várnak rám
fenn a magas égen,
úgy repülnék,
úgy szállnék,
kitárt karod kapjon el!

Táncolnánk keringve,
hangosan nevetve,
mint a tóparton,
emlékszel?
Mint régen.

Fecskék köröznének alattunk,
néznének csodálkozva ránk,
és mi pörögve szédülnénk,
eltelve a tavasz illatával,
valami furcsa bódulatban.

Végül megpihennénk,
egymáshoz simulva,
összefonódva,
dúdolva, ringatózva,
felhőpárnánk csendjén
bóbiskolva,
míg lelkünk már csak zümmögné
szerelmünk tavaszi háladalát.

2025. április 8.

TM