Zöld vérű réten villog a halál:
egy vidám legény új füvet kaszál.

Fényívet húz a frissen fent penge –
működik még a vén világ rendje.

Zsenge napsugár pásztáz a tájon,
csak karcolgatja – ne nagyon fájjon.

Szerelmes sóhajt görget egy szellő,
célhoz is ér majd, ha a Hold feljő.

Kék óceánján a habzó égnek
messzi madarak felhőt csipkéznek.

Mindent betakar egy szent oltalom –
tavasz hempereg a domboldalon.

2018.04.11.  Csorba Tibor