Halk éneke így is messze hallik.
tavasz tündére nem mélyen alszik,
hóvirág szirmán vízcseppnek gyöngye,
búcsúzó télnek itt hagyott könnye.

Alázattal hajt fejet, nem fázik,
napfényével is néha komázik,
lassan dermedtségből élet indul,
szürke égbolt azúrkékre tisztul.

Szabad utat kap tavaszi szellő,
már minden oly gyönyörű zöldellő,
bárányfelhőket nem őrizteti,
Újjászületést csendben hirdeti.

Barcs, 2021.03.09.