Lüktet vadul a szívem, hull a könnyem,
magamba zártam a feltörő szerelmet.
Messzire szállt a kék madár,
szívemben egy szép emlék ma már.
Itt volt egy percig, mit feledni sosem lehet,
de elment, ki tudja, valaha újra látom-e.
Szívembe rejtve emlékezem,
csoda volt, hogy itt volt,
s egy percig boldoggá tett.
Orgonák bódító illata száll,
lelkem vigasztalást vár,
de nincs, aki enyhet adna,
nincs, aki vigasztalna,
az őrjítő fájdalom hiányod lassan betakarja.
Reppen a légben a sok apró bogárka virágról virágra,
mézédes nektárt tartva a picinyke szájában.
Nézem az ablakom alatt illatozó lila akácot,
s szívem a fájdalmában összerándul.
Oly távol szállt a boldogság,
pedig oly jó, mikor ránk talál.
Tavaszi zsongás a virágok körül,
szívem ennek is örül,
megújul a természet, újra éled,
szívünkben is születnek új remények.
Ha szeretnek, szeress Te is, légy boldog,
élvezd az élet legszebb perceit!

2023. április 29.