Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Tavaszi napsütés a hó és jég fölött

Julika
Julika képe

Negyvenöt éve volt télen ily meleg a nap sugara.
Emlékszem: havas, jeges úton szálltam a vonatra.
Majd buszra kellett ülnöm, s tovább vitt Parádra.
Ablakon szikrázott, sütött be ránk a nap melege.
Vígan vitt utam és tudtam én, -: találkozom vele.
Találkozom az álmaimmal, visz utam a vágyaimmal.
-------
Ma sétálunk, kéz a kézben, jeges úton, napsütésben.
Így sétáltunk ott is egykor; emlékszel – a park felé, és
Most csúszik a jég, hó ropog a talpunk alatt, s mesés!
Szél sem páhog erre, a levegő tiszta, fenn madársereg.
Szikrázó napsugár, a drótokon madárraj,- vígan cseveg.
„Nyitnikék! „– cinkék ugrálnak a fákon, hangzik a csevej.

Macskánk a párkányon, nem ugrik utánuk, sütkérezik.
Mögöttünk az akácos erdő; madarak csipognak ágain.
Csillagfejét kidugta a hó alól hóvirág, fent füttyent a rigó,
A hó még csillog, keményen ropog, de melegít a sugár, de jó.
--------
Emlékek gyúltak bennünk, egy emberöltő mögötte – hahó!
Ilyen napon találkoztunk akkor mi ketten, Parádon.
S Te arra jöttél, s én néztem ki épp a buszablakon.
Amint leszálltam, szemünk akkor ott találkozott.
Te vagy az! – éreztem én, s te vársz; tudtam azt.
Könnyebb lett csomagom, s te szemmel tartod azt?

Akkor ott is, - emlékszel-e? - szikrázón ragyogott a nap.
A télből indultunk, és odaért lépteink nyomán a tavasz.
Csodás, parkos út vezetett, s kísért el a szállásomig.
Örökzöld bokrok szegélyezték az utam akkor végig.
Másnap tudtam meg, te Somogyból érkeztél ide.
Engem Szabolcsból hozott vonatom, éppen erre.
Ekkora út és ekkora távolság, mi ide vezetett!
Egy más világ, egy más vidék hozott össze minket.
Álmunk ugyanaz volt; találkozni fogunk valahol…

Ott a Mátra fenn, s zúzmarásan csillogó hegyek;
És tavasz odalent, mókus ugrál, madárdal zengedez.
Napsugár ragyog, a fákon megcsillan, fenn a hegyen
Ma épp erre gondolunk, mesél a napsugár kedvesem.
 Negyvenöt év szárnyalt el mögöttünk - mondod nekem.

Szárnyal az emlék, csendesebb már a vágy.
Szerelemből szeretet lett, mélyebb az aggódás.
 Most ott is havas, télben a tavaszba lép az érzés.
 És itt is havas, jeges az út, de jön már a tavasz.
Jelét adta már, hogy gyorsan érkezik,- de ravasz…

Egy emberöltő együtt, több barát is elment.
Minap távozott egy, s létünk csendesedett.
Minden távozással csendesebb a lelkünk,
A fekete pillangó repdes már fölöttünk.
Megbékélve várjuk a sort, hogyha lezárjuk.
Most béke leng körül; - s nyugodtan kivárjuk.

Nyírbogdány, 2017. január 24.

 

Rovatok: 
Vers