Ott, ahol tegnap még hó volt,
ma már a tavaszi hóbort
játssza az ifjú bolondot.

Szerteszét ibolya pattan,
a kertben mindenütt matt van –
tél nyomán üdén bolyongok.

Serkenő fű közt hunyorbog,
játszó napfénytől hunyorgok
vándorfelhőket köszöntve.

Gerlepár kéményen landol –
szerelmet vallani van hol
percnyi mámorért örökre.

Vénülő szívem kitárom,
pengető lennék gitáron:
minden húr tőlem rezegne -

szerelmem dallama szállna,
boldogság csodája várna
kedvesem szívén remegve.

2018.03.25.  Csorba Tibor