Ölelésbe halkult a holdmázas este,
kezedet fogtam már vigaszt keresve.
Őszinteségbe hajló édeskés remény,
gyöngysorba fűzött ölelő költemény.

Ez legyek, ha ritkulnak már az évek,
mikor múltunkba néha visszatérek.
Selyembrokáttal óvón betakarlak,
oltárt emelek a szerelmes csóknak.

Hófehér ruhában látott meg az Isten,
áldott színe előtt igent rebegtem.
Évgyűrűim ím teljesen titokban,
bölcsességem abba beleraktam.

Az Isten tenyerén megóvott az élet,
Ott festettem rólad egy szép képet.
Magamban mindig tebenned hittem,
keresztem teérted mindvégig  cipeltem.

TM