Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem

Szép gyermekkoromat űző fellegek
Templom tornyokban is süvítve
Elfújtál engem messze idegenbe
Nyugalmat honvágyam miatt nem lelve

Mint szélparipát sarkantyúztad létem
Falvakban,városokban,réten
Pusztában,hegyeken dombon át
Űztél,fújtad a harsonát

Vándor lelkemmel ismét hazatértem
Csendesülj már ne zavard szívem
Nyugalomra,szeretetre vágyom
Hogy ősi fészek feléd lelkem kitárom

S csendesülök,mint a nyugati szél
Számot vetve,még egyszer utam bejárom
Elpihen a lélek,a múlt már nem beszél
Faluból lett város hozzád örökre visszatér

2016.02.26.Mosonmagyaróvár.