Tegnap még jégvirág 
Nézett be az ablakomon
Ma napsugár ragyog az arcomon
Felolvasztja a jégpáncélt a földeken
Visszatér megint, mint a tenger

Mi lesz a vetésből, amit elvetettünk
Lesz- e termés a nyáron, s kenyerünk
Aggódó szívvel nézek a határra
Kevés kenyér jut a szegények asztalára

Már a természet is fellázadt az ember ellen
Hol esőt önt, hol jeget fagyaszt a kegyetlen
Megzavart természet már nem is tudja
Esőt, vagy fagyot hozzon hideg szél fújja

Majd idegen gépek szántják a földeket
Nem bírják a sok esőt tengelyig süllyednek
Nem lesz aratás, kalász zöld fejek hullnak
Édes anyaföld sárba megtaposnak

Kis állat elbújik, csak a holló károg
Mi lesz a nyáron, érnek-e a kalászok,
Ha így megy tovább kenyeret sem eszünk
Természet is harcba indul ellenünk

Úgy várom a napot, talán segíthet
Felszárítja fájó könnyeinket
Felragyog az égen tüzes koronája
Áldását ontja e bús, szomorú országra

2O15.O1.O3.Mosonmagyaróvár.