A nő bevásárolni indult. A táskájában visszaváltható palackok sorakoztak. A bolthoz közeledve, szemében az utcán kéregető sziluettje villant fel. Arcvonások, ruházat részletei nélkül, csak az ember körvonalai. A hang a fejében szinte azonnal megszólalt. Adni kellene valamit neki. A palackokat talán, nem sok az értéke, de mégis több a semminél. Vagy inkább hozzon neki ennivalót? Adjon pénzt, hogy arra költhesse amire szeretné? Ez a három gondolat suhant át rajta, és a tanácstalanság érzete. Lehajtott fejjel ment el a férfi mellett, és a kosárba szánt száz forintos érmét tette a papírpohárba.
   Szégyellte, hogy szégyelli magát.