Ha itt lennél velem,
nem lenne könnyes a két szemem,
hozzád bújnék szerelmesen,
nem cserélnék senkivel sem!
Csókjaimmal halmoznám el a szád,
s a két szemed vágytól csillogva nézne rám!
Féltőn átölelne két karod engem,
boldogságtól gyorsabban verne
a szívem!
Fentről a csillagok mosolyogva néznének le ránk,
s az éj sötétje puha takaróként betakar minket már!
Ha itt lennél velem,
együtt repülnénk a csillagokkal tarkított tejút ösvényén,
és a boldogságtól megrészegülten megpihennénk egy kósza felhő peremén!
Ha itt lennél velem, nem érdekelne semmi már, hisz nekem Te kellesz, senki más!
Szeretlek kedvesem oly sok éve már!

Hévíz, 2025. március 12.

TM