Kis boszorkám kérlek szépen,
keres engem a holdfényben,
teliholdas éjszakában,
seprődet hagyd a pajtában.

Ablakomban a gyertyafény,
számodra ez lesz a remény,
majd így tudod, hogy várok rád,
terítem válladra éj bársonyát.

Formás karjaid öleli nyakamat,
varázslatosan adod csókodat,
mintha ing új lenne tetovált karod,
csókközben elhal fájósóhajod.

Megmutatom aranytrónodat,
várd meg a kelő napsugarat,
ünnepeljük éjszakának nászát,
ujjadra húzok aranykarikát.

Boszorkáknak éjszakáján,
teliholdnak karimáján,
lenge ruhád vígan lobog,
fájószívem érted zokog.

-írta-Varga István-Barcs-2019.07.25.