Állok a temetői csendben,
fenn sírnak az égiek,
szürke fellegek szállnak,
a fákat a viharos szél rázza.
Kezemben a virágcsokor,
szeretteim sírjára rakom,
könnyezve néznek rám
a hófehér krizantém ázott szirmai,
ők is átérzik fájdalmas veszteségeim.
Imára kulcsolom a kezem,
az eső áztatja mindenem.
Sírnak fent az égieg,
siratják a temetőben elhantolt szeretteinket.
Gyönyörű fehér krizantémok díszítik a sírokat,
égnek a mécsesek,
a hozzátartozók imádkoznak.
Az égi könnyek mossák
a hideg márványsírokat,
s mi élők értük imádkozunk
és siratjuk az elhunytakat.

2023. október 27.