Csendes a temető,
mécsesek lángját enyhe szellő simogatja!
Krizantémok hófehér szirmait a napsugár csókolja,
s mi halkan mormoljuk imáinkat, fejünk lehajtva!
Könnyünk hull és emlékezünk, szeretteink itt vannak velünk!
Csend van, egy-egy száraz levelet fúj le a gyenge szél,
és egy galamb egy elhagyott sírra száll le épp!
Avar borítja már a temetők elhagyott sírjait,
hozzájuk már nem jön senki ,
nincs, aki virágot hozzon nekik!
Temetői csendben lassan utamat járom ,
könnyem most is pereg, elfojtani nem akarom!
Emlékezem szeretteimre, őrzöm emléküket a szívemben!

2025. október 30.

TM