Álmaim mélyre temetem
fukar hozzám a jelenem
a holnap keveset kínál
mert koldus lettem nem király
egymást elengedő kezek
barátot pénzért nem veszek
már rég bennem él a gyanú
aki verset ír vértanú
nincs vagyonom sem birtokom
sajgó lelkembe burkolom
bánatom ez az kis világ
hol egyedül vívok csatát
vágyom láthatatlan legyek
ne lepjenek férgek legyek
magam értetek adhatnám
győznék a végzet hatalmán
lelkem bántja néha a múlt
lennék szabad ne nyomorult
temetném bánatom mélyre
súlytalan szállhassak végre
mert a szivárványt keresem
sebem ne lássa senki sem
tombol most az esztelenség
keresem a magány csendjét
de távol  fárosz világít
lelkem folyton fényre vágyik
elhagyom e sötét zugot
figyelem hívó hangotok
valahol már a menny dörög
oszlanak lassan a ködök.

2014. 07. 24.