Még hidegek a szívek és kezek,
Nem mentek, fordultok egymás felé,
Isten szeretete mindenkié,
Mennyi szép és jó búvik bennetek.
Ne megtört tükröket nézzétek,
Ne imádjatok csúf aranyszobrot,
Simuljanak ki a megfáradt ráncok,
A mértéktartás legyen Veletek.
A rozsdás és gonosz haragréteget
Kaparjátok le lélekről, arcról
Lágyan, finoman, ahogy harang szól,
Itassátok át vele Szívetek.
Nem kaptunk többet, csak egy életet,
A holt fa ágain a rügy már nem nő,
Átsuhan rajtunk fürgén az idő,
De mégis boldogok lehettek.
Mindenkit sorvaszt a gyűlölet,
A világ rohan, az ember meghal, 
Bűnűnk, rossz tettünk majd ellenünk vall,
Felfakad a jó forrás Bennetek.
Sírnak értünk az északi szelek,
Áldás van rajtunk és örök átok,
Meglátjátok, ha mélyre leástok,
Hullámzik, és csobog szeretet.
Kinyílnak felettünk a kék egek,
Durva daróc helyet takar bársony,
Bekopog hozzátok a Karácsony,
A Megváltó miértünk született.

2016. nov. 16.