Minden oly félkész és befejezetlen,
a Halálunk az élet nagy botránya,
megváltás vágya sóhajt az emberben,
bízik, remél, de érzi mindhiába.
És kevésnek bizonyult az a Hat Nap,
nem fér a lélek szűk, törékeny testben,
erők, ellenerők születnek, hatnak,
Lét Halál nélkül értelmezhetetlen.
Isten létezik, akkor is, ha nincsen,
Ő dolgok belső dialektikája,
galaxis szikrázik parányi sejtben,
Ember a Messiást kezdettől várja.
Nincs már dicsőség és nincsen gyalázat,
a Megváltásunk nem bízhatjuk másra,
építjük, bontjuk Élet-kalodánkat,
térden csúszunk a Mindenség porára.
Nem egész a Teremtés és az Ember,
nem a végtől, de jeges szelétől fél,
egyszer születik, de meghal ezerszer,
mert felfoghatatlan a végtelen tér.

Legördül a függöny, fütty lesz és bukás,
az Életünk botránya a Halálunk,
már rég véget ér majd az előadás,
mi még reménykedve ülünk és várunk.

2014. október 1.