Nézz fel az égre, mikor földig ér az éjjel,
csodáld amit látsz, légy tele reménnyel!
Érzed már, hogy mily apró is az ember,
és tele van örökös ősi vak gyűlölettel.

Keresi, kutatja folyvást a származását,
de nem veszi észre a teremtés csodáját.
Pedig csak a végtelenbe kéne belenézni, 
és az életet kéne kicsit jobban szeretni.

Az a nyolcvan pár év oly hamar elszalad,
ne azt számold, hányszor megy le a Nap!
Tárd ki most a lelked, s tedd kezed szívedre,
úgy éld minden napod, mintha utolsó lenne!